Szinte már babonásan ragaszkodom ahhoz, hogy véget érjen 2009. Mintha jelentene valamit, hogy varázsütésre 2010 lesz. Pedig most jelent. Nem valami homályos újévi fogadalom miatt, nem azért, mert végre kulturális főváros lesz a szülővárosom, nem azért, mert kerek évszám. Hanem…

Egyre több embert találtam, aki ismerte. Akivel együtt dolgozott, együtt vágott disznót, akinek csomagot küldött a laktanyába, aki még látta, hogyan készíti a dobostortát különleges szerszámaival. Azt mondták – egybehangzóan – , hogy nagyszerű ember volt. Nekem nagyon keveset…

(mindjárt írom, csak hát a toilette)   Volt ISPA-balhé Pécsett. Megint. Mert a környék, ahol élek, csatornázás alatt áll, röpke két esztendeje. Az egyik utca (inkább út) lakói megelégelték a történetet, és mini-tüntetést rendeztek petícióval egyetemben a Városháza előtt.…

Eltelt két hónap azóta, hogy elbúcsúztam Ásmány Annától. Anna. Bizonyára többen akadtak fenn azon, hogy mi ez a "fogadott húg - fogadott báty" történet, tipikusan az óvoda farönkökből épült játékházikójában születnek ilyen testvéri kapcsolatok, no de mindegy,…