Az első hang úgy szólt, mint régen az első,

a hangos és halk, az a titkos, a belső,

a kiáltás arról, hogy én is megjöttem,

anyám mögöttem,

az angyal fölöttem.

Az első nap úgy volt, mint régen az első,

csak hajnalban jött és nem jött a felhő,

úgy volt és mégsem, bolondok napján,

nevettek sokan,

nemcsak az apján.

Az első hang úgy szólt, mint régen az első,

az őszinte, tiszta, a titkos, a belső,

velünk lesz, velünk él, velünk növekszik,

nagy könyvbe írják,

miként öregszik…

…és elmondják majd a nagy könyvek,

kik voltunk: balgák vagy bölcsek.

Mert most sem szól másról az ének.

Az első hang úgy szólt, mint régen az első,

és jönnek majd sokan és mondják, hogy felnő,

de a gyermek még apró, éppen hogy látszik,

szemében szivárvány

szépsége játszik.

Az első szó úgy szólt, mint régen az első,

hogy apa, hogy lámpa, hogy tik-tak, hogy Gergő,

lépésről-lépésre megtanul járni,

és megtanul várni,

mert „jó várni…”

Az első hang úgy szólt, mint régen az első,

a hangos és halk, az a titkos, az a belső,

a sóhajtás arról, hogy én is megjöttem,

anyám mögöttem,

az angyal fölöttem.

Az első hang úgy szólt, mint régen az első,

az őszinte, örök, a fényes, a belső,

velünk lesz, velünk él, velünk növekszik,

és könyvekbe írják,

miként öregszik…

…és elmondják majd a nagy könyvek,

kik voltunk: balgák vagy bölcsek.

Mert most sem szól másról az ének.

Most sem szólt másról az ének.

http://www.indavideo.hu/video/Az_elso_hang

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.